Először is, elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Ennek igazából az volt az oka, hogy amíg netközelben voltam, addig nem volt mit írni, aztán meg nem voltam netközelben. Ezt majd később ki is fejtem kicsit.

Tehát ez a hét nem tartozott életem legmozgalmasabb hetei közé. A kedd-szerda-csütörtök nagyjából ugyanabban a ritmusban telt: valamikor a nap folyamán ki az egyetemre, ott órák, kaja, egyéb, utána haza. Itthon általában nem sok érdekeset csináltam (olvasás, tévé, házimunka + ha itthon volt Antonio, akkor dumáltunk). Közben vártuk, hogy legyen netünk, de sajnos nem lett.

Nem akarom túl részletesen ecsetelni, a lényeg az, hogy még a múlt hét pénteken beszéltünk a főbérlőnővel, kértük, hogy fizesse be a netet, mert ki van kapcsolva. Mondta, hogy jó, hétfőn befizeti. Hétfőn, fölhívtam, hogy mi van már, erre azt mondta, hogy holnap v. holnapután fizeti be. Mivel szerdán sem volt még net, fölhívtam, hogy mi van, de nem volt elérhető. Csütörtök reggel viszont ő maga hívott fel, hogy befizette, így már nem őrajta múlik, mikor kapcsolják vissza. Ehhez képest még pénteken sem volt net, Antonio felhívta a szolgáltatót, akik közölték, hogy valóban megpróbálkozott a fizetéssel, de sikertelen volt. Erre a főbérlő azt mondta, hogy ott a bizonylat a kezében. Erre a szolgáltató azt mondta, hogy az kizárt. Utána a főbérlő nem vette fel a telefonját. No komment. Vagyis annyi komment, hogy én úgy látszik, vonzom azokat az embereket, akik mindig majd fizetnek, illetve már fizettek, csak valami fatális véletlen, vagy a bankok összeesküvése, vagy valamilyen cunami folytán nem kaptam meg…

Mondjuk én nem adtam fel a dolgot, péntek délután vettem egy WiFi meghajtót, hogy legalább az egyetemen tudjak netezni. Először nem sikerült telepíteni, aztán valahogy nagy nehezen megoldotta az informatikus, már kinn az egyetemen. Aztán kiderült, hogy a regisztrációs papír nélkül nem tudok csatlakozni, az viszont otthon volt. A srác egyébként rendes volt, mindent elmagyarázott lépésről lépésre, mert hogy magam is el tudom intézni, ha tudom a kódomat (ami a papíron van). Szombaton csak emiatt kimentem az egyetemre, de egyszerűen az új cucc, amit vettem, nem észlelte a jelet, úgyhogy ez is ennyiben maradt, hétfőn megyek majd vissza, hátha a srác meg tudja oldani. Itthon egyébként egyszer tíz percre volt net, mert talált valami nem kódolt jelet, de aztán az eltűnt. Zárójelben: ez alatt gyorsan le is töltöttem az Everest Pokert, és az első partinál voltunk mikor elszállt a kapcsolat. Js2h-m volt nagy vakból, a flop 4h6h8h, innentől kezdve nem tudom mi lett, lehet, hogy színsort kaptam, na de mindegy. Zárójel be. Szóval az Internet manapság már nem egy nagy vaszisztdasz, de úgy látszik, nekem most akkor se lenne, ha a csillagokat lehoznám égről.

Pénteken este viszont egy egész jó buliba csöppentem Mattia révén. Elvitt egy erasmusos házibuli-szerűségbe, ahol volt tizenöt olasz meg én. Mivel én eléggé hadilábon állok az olasszal, azt hittem, hogy nehéz lesz majd kommunikálni velük, de aztán nem így volt. Bár spanyolul nem nagyon tudott a legtöbbjük, jól eldumáltunk itaňolul, vagy ha úgy tetszik, espalianóul. Egyébként nagyon szimpatikusak és közvetlenek voltak, mindenki kérdezgette, hogy milyen Magyarországon, sőt a legtöbbjük volt is már Budapesten, úgyhogy jól eldumáltunk. Sőt, azt is megtudtam, hogy Dél-Olaszországban lehet kapni és szeretik is a Drehert (lehet, hogy északon is, erről nem volt szó). Aztán még az egész bagázs elment a belvárosba, ott összefutottunk és beszélgettünk mindenféle erasmusos szerzettel, volt közöttük francia, görög, belga, szovjet, meg miegymás.

Egyébként én nem igazán értem az itteni rendszert, már ami a szórakozás időbeosztását illeti. Mármint hogy az a szokás, hogy az emberek 11 körül találkoznak, utána mennek el sörözni, és csak utána nyitnak a szórakozóhelyek. Amit meg végképp nem értek: 4-kor bezár az összes hely a belvárosban, és az emberek csapatostul átvonulnak a Kikötőbe, ahol még hétig nyitva vannak a helyek. Ha én diszkótulajdonos lennék a belvárosban, tuti nyitva tartanék hétig, hogy az emberek nem menjenek le a kikötőbe. Bár lehet, hogy négykor lép életbe a csendrendelet… Szóval szerintem értelmesebb az, ami otthon van (mondjuk 8-tól 3-4-ig). Bár ebben legalább az a jó, hogy még négykor is annyian vannak az utcán egy sima februári péntek estén, mint Szegeden mondjuk a Borfesztivál idején. Sajnos viszont amit a spanyolok bulizás címszó alatt bemutatnak, az valami kritikán aluli. Komolyan mondom, ha a Sing-Sing Alicantéban lenne, az lenne a törzshelyem, ugyanis az lenne a legolcsóbb hely, és ott szólna a legjobb zene, valamint – nem utolsó sorban – ott lenne a legkevésbé hering a parti. Na mindegy, ez van, ezt kell szeretni, végül is nem kötelező buliba járni…

Itt kapcsolódnék ahhoz, hogy azért sok minden nagyon hiányzik:

1. Család, barátok, haverok, rokonok és üzletfelek

2. Káplár, Négyszürke, Jate, Blues, Móra Büfé, s.a.t.

3. Póker

4. Túró Rudi, kilós kenyér, gyros, normális felvágottak és sajtok, hegyes erős paprika, rántott hús, Schweppes narancs.

Az elsőt nem kell részleteznem, a másodikról már írtam. A pókerről annyit, hogy itt – eddigi tapasztalataim szerint – itt egyáltalán nincs pókerélet. Még nem találkoztam olyan emberrel itt, aki egyáltalán a szabályokat ismerné, nemhogy szeretne, végképp nem tudna játszani. Póker klubról, ami a városban működik, nem hallottam még, neten sincs semmi, úgyhogy marad a villajoyosai kaszinó, ahol 200+20 euró a legolcsóbb verseny, az is rebuyos és csak szatellit… Szóval marad az online, ha lesz végre net. A kajákat is kifejtettem már korábban, nem igazán vagyok velük kibékülve. Ja, meg hiányzik a vezetés is, már két hónapja nem ültem volán mögött és gyanítom, hogy még öt hónapig nem is nagyon fogok. Bár lehet jobb is…

Ugyanis a közlekedés, hogy is mondjam, eléggé mediterrán jellegű, és akkor még óvatosan fogalmaztam. A buszvezetők például imádnak sportot űzni abból, hogy a szűk utcákban ahogy kanyarodnak, minél közelebb menjenek el a házak falai mellett, és mindezt minél nagyobb tempóban. Az autósok meg nem szarakodnak, amikor parkolásról van szó. Alapjába véve jól meg van oldva ez a dolog: van néhány jó nagy parkolóház, és minden fontosabb útkereszteződésben van egy digitális tábla, mely jelzi, hogy hol hány hely van. Az utcai parkolás viszont nem a kezdőknek való. Néha olyan helyekre állnak be, hogy csak lesek, plussz egyáltalán nem foglalkozik senki azzal, hogy a másik ki tud-e állni. De őket sem kll félteni, általában nem tökölnek sokat: egy kocc előre, egy kocc hátra, és már mennek is. Olyat még nem láttam, hogy valaki kiszállna megnézni, hogy mennyi hely van még. Tudják, mire jó a lökhárító…

Ja, még a tegnap estéről nem szóltam: Dalmával és a lakótársaival mentünk a barrióba, aztán én csatlakoztam Mattiáékhoz és tovább róttuk a helyeket. Nem volt rossz, bár a péntek jobb volt. Most aludtam délutánig és kábé ez az első dolog amit csinálok ma, azon kívül hogy bevágtam egy kebapot.

Remélem becsülettel pótoltam az elmaradást, valamint hogy nem volt baromi unalmas, amiket leírtam.

Mindenki legyen jó, és ne felejtsétek: okos pilóta nem katapultál alagútban!