Sziasztok.
Itt az idő egy újabb bejelentkezésre, nézzük mi is történt a héten.
Hétfőn jószerivel semmi az egyetemen kívül, úgyhogy ezt gyorsan át is ugrom. Kedden egy kis ízelítőt kaptunk a nyárból. Majdnem harminc fok volt, tűző napsütéssel, majd meg lehetett gyulladni. Már előre látom milyen szar lesz júniusban bemászkálni az egyetemre vizsgázni negyven fokban. Egyébként kedden sem mentem igazából sehová, az Alcampón kívül. Szerdán viszont, menetrend szerint, ismét mentünk kirándulni, ezúttal még messzebb, Alteába. Altea egy 22 ezer lakosú kisváros, Alicantétól 55 km-re. Ide is hévvel mentünk, de az út már két órás volt. Igazából nem sokminden van itt, de van egy nagyon szép óvárosa, amit rendesen bejártunk, valamint jól néz ki a tengerpartja is, mivel magas hegyek vannak kétoldalt, ellentétben Alicantéval, ahol a Sta. Barbarán kívül lapos az egész. Úgyhogy egy újabb jó helyen jártunk. Estére jól lefáradtunk, úgyhogy ezúttal is otthon maradtam. Mellékelek egy térképet, melyen nagyjából lehet látni merre vannak ezek a városok, amerre kirádulgattunk.
Csütörtökön a déli órán kívül annyi történt, hogy találkoztunk utoljára itt Berta tanár úrral, megbeszéltünk egy-két fontos tanulmányi kérdést meg egyebeket. Este ismét bottelónoztunk a Vár oldalában. Erről már írtam korábban, és csak megerősíteni tudom azt, bár már nem emlékszem mit írtam akkor. Mindenesetre jó volt, egész hajnalig maradtunk, összespanoltunk néhány emberrel, és először(!) beszélgettem igazi alicantei emberrel. Volt ott francia srác is, és szóba került a foci is. Erről is írtam már, de most már rájöttem: ha egy francia meg egy olasz nekiáll fociról beszélgetni, száz százalék, hogy három percen belül az egyik elkezdi Materazzit fikázni, a másik pedig Zidane-t, és képesek a legvégsőkig elmenni, üvöltözni, anyázni. Azon viszont meglepődtem, hogy egy spanyol srác mennyire vágta a Pick Szegedet, meg a Veszprémet. Ezt legalább tudják. Ugyanis egy görög srác megkérdezte, hogy Magyarországon cirill betűket használunk-e. Nem sokkal később kérdezte, hogy melyik városban lakom. Mondtam, hogy Budapesten és visszakérdeztem, hogy ismer-e más városokat is, de mondta hogy nem. Majd bizonytalankodva csak rákérdezett, hogy Auschwitz... az ugye Lengyelországban van? Mondtam, hogy aha. Egyébiránt mindannyian jó fejek voltak, kínálgattak jobbra-balra, dumáltunk órákig. Szal zsír volt. Aztán még tettünk egy kört a barrióban mielőtt hazajöttünk.
Ma pedig beköltözött az új lakótársunk, aki egy brazil csaj, vagyis inkább nő. Még hat órája sem lakik itt, de már úgy kitakarította a lakást tetőtől talpig, hogy most minden csillog-villog. Jó lakótárs. Azért remélem nem találja ki, hogy a jövő héten én jövök;)
Na csík
Itt az idő egy újabb bejelentkezésre, nézzük mi is történt a héten.
Hétfőn jószerivel semmi az egyetemen kívül, úgyhogy ezt gyorsan át is ugrom. Kedden egy kis ízelítőt kaptunk a nyárból. Majdnem harminc fok volt, tűző napsütéssel, majd meg lehetett gyulladni. Már előre látom milyen szar lesz júniusban bemászkálni az egyetemre vizsgázni negyven fokban. Egyébként kedden sem mentem igazából sehová, az Alcampón kívül. Szerdán viszont, menetrend szerint, ismét mentünk kirándulni, ezúttal még messzebb, Alteába. Altea egy 22 ezer lakosú kisváros, Alicantétól 55 km-re. Ide is hévvel mentünk, de az út már két órás volt. Igazából nem sokminden van itt, de van egy nagyon szép óvárosa, amit rendesen bejártunk, valamint jól néz ki a tengerpartja is, mivel magas hegyek vannak kétoldalt, ellentétben Alicantéval, ahol a Sta. Barbarán kívül lapos az egész. Úgyhogy egy újabb jó helyen jártunk. Estére jól lefáradtunk, úgyhogy ezúttal is otthon maradtam. Mellékelek egy térképet, melyen nagyjából lehet látni merre vannak ezek a városok, amerre kirádulgattunk.
Csütörtökön a déli órán kívül annyi történt, hogy találkoztunk utoljára itt Berta tanár úrral, megbeszéltünk egy-két fontos tanulmányi kérdést meg egyebeket. Este ismét bottelónoztunk a Vár oldalában. Erről már írtam korábban, és csak megerősíteni tudom azt, bár már nem emlékszem mit írtam akkor. Mindenesetre jó volt, egész hajnalig maradtunk, összespanoltunk néhány emberrel, és először(!) beszélgettem igazi alicantei emberrel. Volt ott francia srác is, és szóba került a foci is. Erről is írtam már, de most már rájöttem: ha egy francia meg egy olasz nekiáll fociról beszélgetni, száz százalék, hogy három percen belül az egyik elkezdi Materazzit fikázni, a másik pedig Zidane-t, és képesek a legvégsőkig elmenni, üvöltözni, anyázni. Azon viszont meglepődtem, hogy egy spanyol srác mennyire vágta a Pick Szegedet, meg a Veszprémet. Ezt legalább tudják. Ugyanis egy görög srác megkérdezte, hogy Magyarországon cirill betűket használunk-e. Nem sokkal később kérdezte, hogy melyik városban lakom. Mondtam, hogy Budapesten és visszakérdeztem, hogy ismer-e más városokat is, de mondta hogy nem. Majd bizonytalankodva csak rákérdezett, hogy Auschwitz... az ugye Lengyelországban van? Mondtam, hogy aha. Egyébiránt mindannyian jó fejek voltak, kínálgattak jobbra-balra, dumáltunk órákig. Szal zsír volt. Aztán még tettünk egy kört a barrióban mielőtt hazajöttünk.
Ma pedig beköltözött az új lakótársunk, aki egy brazil csaj, vagyis inkább nő. Még hat órája sem lakik itt, de már úgy kitakarította a lakást tetőtől talpig, hogy most minden csillog-villog. Jó lakótárs. Azért remélem nem találja ki, hogy a jövő héten én jövök;)
Na csík
