Sziasztok.
Nem mehetek el szó nélkül február 29-e mellett, úgyhogy írok, hogy legyen bejegyzés ezen a nevezetes napon:)
Elég jó négy nap áll mögöttem, amióta utoljára jelenkeztem. Kedden Dalmával jártunk egy kört San Vicentében, ahol az egyetem van, s bár csak egy órát voltunk ott, azt meg lehet állapítani, hogy nem egy nagy szám. Hatkor ismét elmentünk Berta Tanár Úr órájára, ami érdekes volt, mert spanyoloknak tartott elődást a magyarok spanyol-tanulási nehézségeiről, mi voltunk a tanúk. Egyetem után itthon voltam.
Szerdán, mivel nincs óránk - akárcsak a múlt héten - kirándultunk. Ezúttal La Vila Joiosa-ba (Villajoyosa) mentünk, ami egy szép kis város színes házakkal és fasza tengerparttal. Ezen a napon Mattiáék elköltöztek, méghozzá most itt laknak tőlem pár percre. Este el is néztem hozzájuk, majd összesen heten elmentünk körülnézni. Végülis egy bolgár söröző-éttermet találtunk, ami nekem tetszett, jó a kajájuk, meg a bolgár sör is, sőt még biliárdasztal is van, igaz, az olaszok 2:0-ra győztek a német-magyar csapat ellen. Az estét végül a barrióban fejeztük be, ott még benéztünk egy-két helyre mielőtt hazajöttünk.
Tegnap napközben megint egyetemen voltunk; ismét voltunk Berta óráján, sőt óra után még egy sörre is meghívott. Dalma közben lelépett Baszkföldre(!)... Este meghívtak Mattiáék vacsizni hozzájuk, természetesen tésztát ettünk, szívességüket egy jó néhány palacsinta elkészítésével viszonoztam. Jó volt a hangulat, és asszem tizenketten voltunk, Európa minden szegletéból. 2-kor még elmentünk botellónozni: erről annyit kell tudni, hogy a város közepén lévő hegy oldalában összegyűlik a nép és mindenki viszi a kis butykosát általában rumoskólával vagy valami röviddel vagy ilyesmivel. Vicces egyébként, mert egyetlen lámpa sem ég, annyit látni, amennyi a város fényeiből odaér, a hangzavar viszont óriási. Egy bolgár gyerek csapódott hozzánk, bár sok értelmes dologról nem tudtunk csevegni, mert ahogy beszélt, az valami egészen érthetetlen nyelv volt. Aztán elhatároztuk, hogy még elmegyünk a Kikötőbe, de az út nem volt egyszerű, pláne hogy valamiért szóba került a politika, úgyhogy hallgathattam az olasz belpolitikáról a heves vitájukat, amit természetesen olaszul folytattak. Ha minden igaz, most ott (is) zűrök vannak, de a szenvedélyességük az talán még a magyar kocsma-politizálásét is felülmúlja. Közben Fabrizio eltűnt egy fél órára, ezalatt odacsapódtunk egy ötfős spanyol társasághoz, és utána együtt mentünk a kikötőbe, ahol még beugrottunk egy helyre. Én nem sokat maradtam, mert tré volt, úgyhogy hazajöttem.
Ma kipihentem az elmúlt napok fáradalmait:), mostam, meg egyéb sok hasznos dolgot csináltam itthon.
Ennyit mostanság, köszönöm az üdvözlő kommenteket, mindenkinek kitartást a zéhákhoz, meg a melóhoz. Üdv
Nem mehetek el szó nélkül február 29-e mellett, úgyhogy írok, hogy legyen bejegyzés ezen a nevezetes napon:)
Elég jó négy nap áll mögöttem, amióta utoljára jelenkeztem. Kedden Dalmával jártunk egy kört San Vicentében, ahol az egyetem van, s bár csak egy órát voltunk ott, azt meg lehet állapítani, hogy nem egy nagy szám. Hatkor ismét elmentünk Berta Tanár Úr órájára, ami érdekes volt, mert spanyoloknak tartott elődást a magyarok spanyol-tanulási nehézségeiről, mi voltunk a tanúk. Egyetem után itthon voltam.
Szerdán, mivel nincs óránk - akárcsak a múlt héten - kirándultunk. Ezúttal La Vila Joiosa-ba (Villajoyosa) mentünk, ami egy szép kis város színes házakkal és fasza tengerparttal. Ezen a napon Mattiáék elköltöztek, méghozzá most itt laknak tőlem pár percre. Este el is néztem hozzájuk, majd összesen heten elmentünk körülnézni. Végülis egy bolgár söröző-éttermet találtunk, ami nekem tetszett, jó a kajájuk, meg a bolgár sör is, sőt még biliárdasztal is van, igaz, az olaszok 2:0-ra győztek a német-magyar csapat ellen. Az estét végül a barrióban fejeztük be, ott még benéztünk egy-két helyre mielőtt hazajöttünk.
Tegnap napközben megint egyetemen voltunk; ismét voltunk Berta óráján, sőt óra után még egy sörre is meghívott. Dalma közben lelépett Baszkföldre(!)... Este meghívtak Mattiáék vacsizni hozzájuk, természetesen tésztát ettünk, szívességüket egy jó néhány palacsinta elkészítésével viszonoztam. Jó volt a hangulat, és asszem tizenketten voltunk, Európa minden szegletéból. 2-kor még elmentünk botellónozni: erről annyit kell tudni, hogy a város közepén lévő hegy oldalában összegyűlik a nép és mindenki viszi a kis butykosát általában rumoskólával vagy valami röviddel vagy ilyesmivel. Vicces egyébként, mert egyetlen lámpa sem ég, annyit látni, amennyi a város fényeiből odaér, a hangzavar viszont óriási. Egy bolgár gyerek csapódott hozzánk, bár sok értelmes dologról nem tudtunk csevegni, mert ahogy beszélt, az valami egészen érthetetlen nyelv volt. Aztán elhatároztuk, hogy még elmegyünk a Kikötőbe, de az út nem volt egyszerű, pláne hogy valamiért szóba került a politika, úgyhogy hallgathattam az olasz belpolitikáról a heves vitájukat, amit természetesen olaszul folytattak. Ha minden igaz, most ott (is) zűrök vannak, de a szenvedélyességük az talán még a magyar kocsma-politizálásét is felülmúlja. Közben Fabrizio eltűnt egy fél órára, ezalatt odacsapódtunk egy ötfős spanyol társasághoz, és utána együtt mentünk a kikötőbe, ahol még beugrottunk egy helyre. Én nem sokat maradtam, mert tré volt, úgyhogy hazajöttem.
Ma kipihentem az elmúlt napok fáradalmait:), mostam, meg egyéb sok hasznos dolgot csináltam itthon.
Ennyit mostanság, köszönöm az üdvözlő kommenteket, mindenkinek kitartást a zéhákhoz, meg a melóhoz. Üdv
