Üdv mindenkinek!
No hát rekordrégen nem írtam, aminek főleg az az oka, hogy nem sok érdekes dolog történt. Hát bizony, itt is meg lehet szokni a mindennapokat, most már nem mondanám, hogy nyaralás-fílingje van a dolognak, mint mondjuk egy-másfél hónappal ezelőtt. Persze nem panaszkodom, hisz nagyjából rendben mennek a dolgok, a legnagyobb bajom, hogy még mindig nincsen munka. Mondjuk még nem is mozgattam meg minden követ ez ügyben, ez még az elkövetkező egy-két hét feladata lesz. Azért egy-két mondtban összegzem az elmúlt másfél hetet.
17-én, csütörtökön írtam utoljára, aznap feljöttek új lakótársam, Toni német haverjai hozzánk és pókereztünk. Hát nem az a tipikus pörgős játék volt, amit otthon megszoktam, de legalább volt valami. Utána elmentünk botellónozni, ami frankó volt. A németek egytől egyig mind tök jó fejek voltak, szóval jól elvoltunk. Ott találkoztam Mattiáékkal, velük mentem tovább, de útközben valamiért leálltam dumálni egy vadidegen spanyol társasággal, és annyira belemerültem a pofázásba, hogy el is hagytam a többieket és velük mentem tovább. Jó volt végülis, bár fogalmam nem volt, kik ők:), voltak vagy huszan, de jól eldumálgattunk. Elmentünk egy helyre, amiről csak annyit, hogy háromnegyed 4-kor értünk oda, de még negyed órát várni kellett, mert 4-kor nyit(!). Aztán nem sokkal később csak hazamentem.
Pénteken ennek megfelelően nem mentem sehová, sem szombaton, bár akartunk, de végül nem úgy jött ki a lépés. A vasárnap volt az idei év eddigi legrosszabb napja: arra keltem, hogy baromi szarul vagyok, és ez nem is változott egész nap, úgyhogy otthon feküdtem lázasan. Hétfőn már jobban voltam, bár enni még mindig nem tudtam. Keddre javultam meg teljesen, este Dalmával beültünk dumálni, mert már ezer éve nem beszéltünk. Aztán Toniékkal kiültünk sörözni a tengerpartra, szerencsére már éjjel is jó az idő. Szerdán megint voltam úszni, bár nem igazán voltam csúcsformában az átgöthösködött hétvége után.
Egyébként Mattiáék most hazamentek Olaszországba, így velük már jó rég nem találkoztam, s így a hétvégén is itthon maradtam, semmi különöset nem csináltam, olvastam, pókereztem, meg letöltöttem egy rakat zenét. Ez nagyon poén, főleg mikor ezer éve nem hallott slágerekre bukkan az ember.
Most megint átcsúsztam napirendileg, ma megint olyan napot tartok, ami holnapig tart. Már rájöttem, hogy nálam 26 órás egy nap, és pont; így időnként rá kell szánnom egy napot, hogy visszakerüljek nappali üzemmódba. Na mindegy ez az én gondom, igyekszem megoldani.
Sok üdvözlet haza, kicsit várom már a hazautat, persze tudom úgyis, hogy amikor haza kell majd menni, akkor meg maradni akarok majd;). Bár ez egyelőre nagyon messze van még, most jön a május, lehet menni minden nap strandolni, meg persze lassan kicsit rá kell kapcsolni tanulás terén is, de hát valamit valamiért... Búcsúzom azzal, hogy mindenkinek jó munkaünnepét!
Csao
No hát rekordrégen nem írtam, aminek főleg az az oka, hogy nem sok érdekes dolog történt. Hát bizony, itt is meg lehet szokni a mindennapokat, most már nem mondanám, hogy nyaralás-fílingje van a dolognak, mint mondjuk egy-másfél hónappal ezelőtt. Persze nem panaszkodom, hisz nagyjából rendben mennek a dolgok, a legnagyobb bajom, hogy még mindig nincsen munka. Mondjuk még nem is mozgattam meg minden követ ez ügyben, ez még az elkövetkező egy-két hét feladata lesz. Azért egy-két mondtban összegzem az elmúlt másfél hetet.
17-én, csütörtökön írtam utoljára, aznap feljöttek új lakótársam, Toni német haverjai hozzánk és pókereztünk. Hát nem az a tipikus pörgős játék volt, amit otthon megszoktam, de legalább volt valami. Utána elmentünk botellónozni, ami frankó volt. A németek egytől egyig mind tök jó fejek voltak, szóval jól elvoltunk. Ott találkoztam Mattiáékkal, velük mentem tovább, de útközben valamiért leálltam dumálni egy vadidegen spanyol társasággal, és annyira belemerültem a pofázásba, hogy el is hagytam a többieket és velük mentem tovább. Jó volt végülis, bár fogalmam nem volt, kik ők:), voltak vagy huszan, de jól eldumálgattunk. Elmentünk egy helyre, amiről csak annyit, hogy háromnegyed 4-kor értünk oda, de még negyed órát várni kellett, mert 4-kor nyit(!). Aztán nem sokkal később csak hazamentem.
Pénteken ennek megfelelően nem mentem sehová, sem szombaton, bár akartunk, de végül nem úgy jött ki a lépés. A vasárnap volt az idei év eddigi legrosszabb napja: arra keltem, hogy baromi szarul vagyok, és ez nem is változott egész nap, úgyhogy otthon feküdtem lázasan. Hétfőn már jobban voltam, bár enni még mindig nem tudtam. Keddre javultam meg teljesen, este Dalmával beültünk dumálni, mert már ezer éve nem beszéltünk. Aztán Toniékkal kiültünk sörözni a tengerpartra, szerencsére már éjjel is jó az idő. Szerdán megint voltam úszni, bár nem igazán voltam csúcsformában az átgöthösködött hétvége után.
Egyébként Mattiáék most hazamentek Olaszországba, így velük már jó rég nem találkoztam, s így a hétvégén is itthon maradtam, semmi különöset nem csináltam, olvastam, pókereztem, meg letöltöttem egy rakat zenét. Ez nagyon poén, főleg mikor ezer éve nem hallott slágerekre bukkan az ember.
Most megint átcsúsztam napirendileg, ma megint olyan napot tartok, ami holnapig tart. Már rájöttem, hogy nálam 26 órás egy nap, és pont; így időnként rá kell szánnom egy napot, hogy visszakerüljek nappali üzemmódba. Na mindegy ez az én gondom, igyekszem megoldani.
Sok üdvözlet haza, kicsit várom már a hazautat, persze tudom úgyis, hogy amikor haza kell majd menni, akkor meg maradni akarok majd;). Bár ez egyelőre nagyon messze van még, most jön a május, lehet menni minden nap strandolni, meg persze lassan kicsit rá kell kapcsolni tanulás terén is, de hát valamit valamiért... Búcsúzom azzal, hogy mindenkinek jó munkaünnepét!
Csao
