Hesze Alicantéban

Üdv!

Azzal kezdeném, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam magam tartani az ígéretemhez, pedig akartam írni egy csomószor, de mindig közbejött valami. Igazából mentségem nincs, csak annyit mondhatok esetleg, hogy: elkúrtam. Most veszek egy nagy levegőt, és megpróbálom összefoglalni, hogy mik is történtek ebben az - egyébként meglehetősen mozgalmas - hónapban.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, fontossági, vagy időrendi sorrendben menjek-e. Talán a legfontosabbal kezdeném, megvan a 15 kreditem, nem kell a fél millát visszafizetnem, ergo küldetésem legalapvetőbb célját teljesítettem. Innentől kezdve megpróbálom időrendben felidézni a legfontosabb dolgokat.

Május vége volt tehát, mikor utoljára írtam, azon a héten kezdődtek el a "búcsúbulik", ugyanis jó páran csak 4 hónapra jöttek, vagyis június első napjaiban mentek haza. Ezek körülbelül úgy néztek ki, ahogyan azt már egy korábbi alkalommal is leírtam, szóval hatvan-hetvenen benyomulunk egy lakásba, aztán sej-haj libizári lobzom, labzati bombom.

Legutóbb azt is írtam, hogy már megvan az új lakótárs, de még nem költözött be. Na hát ő is megérkezett június elején. Egy Gonzalo nevű srácról van szó, aki civilben itt melózik Alicantéban, de a nagyon frappáns "Gonzalo" művésznéven egyébként szólóénekesként is tevékenykedik. Hát ha a korábbi brazil lakótársnőmről azt írtam, hogy buzgómócsing, akkor ő egyenesen mániákus. Első képem az volt róla, miután beköltözött, hogy én jövök ki a szobámból a hajnal kábulatában, ő meg súrolja a vitrin ablakát. Ő aztán nem szarozott: körülbelül negyven poharat, hasonló mennyiségű tányért és evőeszközt selejtezett le, de a szőnyegek, festmények, satöbbi sem úszták meg. Mindent kidobott, ami nem tetszett neki, anélkül, hogy tájékoztatta volna a főbérlőt, aztán a "rendet rakott" jelszóval magyarázta. Ő viszont hosszabb távra tervezte az ittlakást (ezért is volt ilyen aktív), és mikor konstatálta, hogy a lakásban minden szar (gáz, fürdőszoba, áram, net, szobája, s.a.t.), akkor bedobta a törölközőt és viharosan távozott két hét után. Egyébként jópofa csávó volt, bár énekelt, ha kellett, ha nem, úgyhogy távozásával kicsit nyugisabb lett újra a lakás.

Június 10-e és 21-e között volt kinn látogatóban a nővérem, így ezekben a napokban nem nagyon álltunk le, mindig mentünk valahová, főleg a strandra, de három napot Madridban is eltöltöttünk. Madrid elég fasza város, jó hangulattal, jó helyekkel, és hatalmas belvárossal, amit még a harmadik napon is csak térképpel tudtunk biztonsággal bejárni. Tulajdonképpen egy percre sem álltunk le, megnéztük a Pradót, a Reina Sofiát, a királyi palotát, én meg még a Bernabéuba is bementem, ami szintén király(i) volt. Ahhoz képest, hogy mekkora, eléggé egy élhető vrosnak tűnt, bár az őket kínzó állandó kánikulából hástennek csak a harmadik napon kaptunk. Ezeken kívül a helyi archeológiai múzeumban és a vában voltunk Alicantéban, valamint erre az időre esett az egyetlen vizsgám, de a másik tárgyhoz is ezalatt kellett a beadandót összegürcölni, amit Dalmával sikeresen meg is tettünk. Sőt, 6-ost kaptunk rá! (Na nem kell elájulni, 10-es a legjobb jegy :)

24-én és az előtte lévő néhány napban pedig az Hogueras nevű fesztivál zajlott a városban, ami nagyjából egyenlő a valenciai Fallas-szal. Ugyanúgy van Mascletá (petárdajáték), meg bábuégetés az utolsó nap, ez ráadásul poénabb, mint ott, mert míg a figura ég, addig a nézők egy performanszot adnak elő a tűzoltók főszereplésével, vizet követelve, amit meg is kaptunk. Valószínűleg a tűzoltók egész évben ezt a napot várják, mert egyértelműen ők voltak a "legnagyobb királyok", a városban pedig nem nagyon lehetett száraz embert látni. Egyébként pedig esténként fieszta, ami főleg az utcákon felállított ideiglenes bárokban illetve azok mellett zajlott.

Mindenképp szót kell még ejtenem az eb-ről, amire mindenképp azt mondom, hogy nagy szerencsém van, hogy itt, Spanyolországban nézhettem végig, most már a döntő eredményétől függetlenül. Végre egyszer kijön a lépés a spanyoloknak, és - számomra - pont a legjobbkor. Mondanom sem kell, hogy az utcák tele vannak (általában kifelé néznek a tévék), és a hangulat, hát... nem szar. Remélem a döntőt is megnyerik, és akkor még egy ok a fiesztázásra...

Tegnap elmentünk innen egy jó harminc kilóméterre bárbekjú-partit csapni, ami nagyon frankó volt. Csak kaját vittünk, meg pokrócot és ott aludtunk a parton. Annyi volt csupán a gond, hogy nagykavicsos (vagy hogy mondják) volt a part, így reggelre minden porcikánk fájt, de hát istenem. Egyébként éjjel fürödtem a tengerben, de fogalmam sincsen, hogy hogyan, mert reggel világosban jó tíz perc volt, mire kikászálódtam a sziklák közül, lövésem sincs, hogy ezt éjjel, tök sötétben hogy sikerült végrehajtanom. (A talpamon lévő seb ad némi felvilágosítást a dologgal kapcsolatban.)

Egyébként pedig, sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy itt a vége. Ma volt a Sebastian és Mattia utolsó alicantei napja alkamából megejtett összejövetel, amit egy házibuliban folytattunk - ennek a rendőrség vetett véget. Majd búcsúzkodás, aztán pá. Bár nyilvánvalóan már az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, mégis elmondhatatlanul szar érzés egy baráttól úgy elbúcsúzni, hogy tudod, valószínűleg soha a büdös életben nem fogtok találkozni; bár a szavamat adtam rá, hogy meglátogatom Milánóban, de hát ez olyan, mint a kutya vacsorája, és különben sem ugyanaz lesz, mint amilyen itt volt. De hát ez van, punktum.

Már nagyon várom a hazamenetelt, bár legalább ennyire tartok is tőle: nem lesz egyszerű fél év tengerparti "nyaralás" után visszamenni, nulla forinttal, előttem tornyosuló vizsgákkal és keresni valami kulimunkát 450-ért óránként, annak tudatában, hogy három héttel azelőtt 1900-ért ittam egy kis jegeskávét Madrid főterén...

Persze nem az a típus vagyok, aki előre nyavalyog dolgokon, ez csak eszembe jutott (túl késő van:). Szal remélem azért jó partikkal fogom a hazatérésemet megünnepelni, addig is igyekszem kihasználni még ezt a pár napot egy kis barnulásra. Ja, és hajrá, spanyolok!

Először is, elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Ennek igazából az volt az oka, hogy amíg netközelben voltam, addig nem volt mit írni, aztán meg nem voltam netközelben. Ezt majd később ki is fejtem kicsit.

Tehát ez a hét nem tartozott életem legmozgalmasabb hetei közé. A kedd-szerda-csütörtök nagyjából ugyanabban a ritmusban telt: valamikor a nap folyamán ki az egyetemre, ott órák, kaja, egyéb, utána haza. Itthon általában nem sok érdekeset csináltam (olvasás, tévé, házimunka + ha itthon volt Antonio, akkor dumáltunk). Közben vártuk, hogy legyen netünk, de sajnos nem lett.

Nem akarom túl részletesen ecsetelni, a lényeg az, hogy még a múlt hét pénteken beszéltünk a főbérlőnővel, kértük, hogy fizesse be a netet, mert ki van kapcsolva. Mondta, hogy jó, hétfőn befizeti. Hétfőn, fölhívtam, hogy mi van már, erre azt mondta, hogy holnap v. holnapután fizeti be. Mivel szerdán sem volt még net, fölhívtam, hogy mi van, de nem volt elérhető. Csütörtök reggel viszont ő maga hívott fel, hogy befizette, így már nem őrajta múlik, mikor kapcsolják vissza. Ehhez képest még pénteken sem volt net, Antonio felhívta a szolgáltatót, akik közölték, hogy valóban megpróbálkozott a fizetéssel, de sikertelen volt. Erre a főbérlő azt mondta, hogy ott a bizonylat a kezében. Erre a szolgáltató azt mondta, hogy az kizárt. Utána a főbérlő nem vette fel a telefonját. No komment. Vagyis annyi komment, hogy én úgy látszik, vonzom azokat az embereket, akik mindig majd fizetnek, illetve már fizettek, csak valami fatális véletlen, vagy a bankok összeesküvése, vagy valamilyen cunami folytán nem kaptam meg…

Mondjuk én nem adtam fel a dolgot, péntek délután vettem egy WiFi meghajtót, hogy legalább az egyetemen tudjak netezni. Először nem sikerült telepíteni, aztán valahogy nagy nehezen megoldotta az informatikus, már kinn az egyetemen. Aztán kiderült, hogy a regisztrációs papír nélkül nem tudok csatlakozni, az viszont otthon volt. A srác egyébként rendes volt, mindent elmagyarázott lépésről lépésre, mert hogy magam is el tudom intézni, ha tudom a kódomat (ami a papíron van). Szombaton csak emiatt kimentem az egyetemre, de egyszerűen az új cucc, amit vettem, nem észlelte a jelet, úgyhogy ez is ennyiben maradt, hétfőn megyek majd vissza, hátha a srác meg tudja oldani. Itthon egyébként egyszer tíz percre volt net, mert talált valami nem kódolt jelet, de aztán az eltűnt. Zárójelben: ez alatt gyorsan le is töltöttem az Everest Pokert, és az első partinál voltunk mikor elszállt a kapcsolat. Js2h-m volt nagy vakból, a flop 4h6h8h, innentől kezdve nem tudom mi lett, lehet, hogy színsort kaptam, na de mindegy. Zárójel be. Szóval az Internet manapság már nem egy nagy vaszisztdasz, de úgy látszik, nekem most akkor se lenne, ha a csillagokat lehoznám égről.

Pénteken este viszont egy egész jó buliba csöppentem Mattia révén. Elvitt egy erasmusos házibuli-szerűségbe, ahol volt tizenöt olasz meg én. Mivel én eléggé hadilábon állok az olasszal, azt hittem, hogy nehéz lesz majd kommunikálni velük, de aztán nem így volt. Bár spanyolul nem nagyon tudott a legtöbbjük, jól eldumáltunk itaňolul, vagy ha úgy tetszik, espalianóul. Egyébként nagyon szimpatikusak és közvetlenek voltak, mindenki kérdezgette, hogy milyen Magyarországon, sőt a legtöbbjük volt is már Budapesten, úgyhogy jól eldumáltunk. Sőt, azt is megtudtam, hogy Dél-Olaszországban lehet kapni és szeretik is a Drehert (lehet, hogy északon is, erről nem volt szó). Aztán még az egész bagázs elment a belvárosba, ott összefutottunk és beszélgettünk mindenféle erasmusos szerzettel, volt közöttük francia, görög, belga, szovjet, meg miegymás.

Egyébként én nem igazán értem az itteni rendszert, már ami a szórakozás időbeosztását illeti. Mármint hogy az a szokás, hogy az emberek 11 körül találkoznak, utána mennek el sörözni, és csak utána nyitnak a szórakozóhelyek. Amit meg végképp nem értek: 4-kor bezár az összes hely a belvárosban, és az emberek csapatostul átvonulnak a Kikötőbe, ahol még hétig nyitva vannak a helyek. Ha én diszkótulajdonos lennék a belvárosban, tuti nyitva tartanék hétig, hogy az emberek nem menjenek le a kikötőbe. Bár lehet, hogy négykor lép életbe a csendrendelet… Szóval szerintem értelmesebb az, ami otthon van (mondjuk 8-tól 3-4-ig). Bár ebben legalább az a jó, hogy még négykor is annyian vannak az utcán egy sima februári péntek estén, mint Szegeden mondjuk a Borfesztivál idején. Sajnos viszont amit a spanyolok bulizás címszó alatt bemutatnak, az valami kritikán aluli. Komolyan mondom, ha a Sing-Sing Alicantéban lenne, az lenne a törzshelyem, ugyanis az lenne a legolcsóbb hely, és ott szólna a legjobb zene, valamint – nem utolsó sorban – ott lenne a legkevésbé hering a parti. Na mindegy, ez van, ezt kell szeretni, végül is nem kötelező buliba járni…

Itt kapcsolódnék ahhoz, hogy azért sok minden nagyon hiányzik:

1. Család, barátok, haverok, rokonok és üzletfelek

2. Káplár, Négyszürke, Jate, Blues, Móra Büfé, s.a.t.

3. Póker

4. Túró Rudi, kilós kenyér, gyros, normális felvágottak és sajtok, hegyes erős paprika, rántott hús, Schweppes narancs.

Az elsőt nem kell részleteznem, a másodikról már írtam. A pókerről annyit, hogy itt – eddigi tapasztalataim szerint – itt egyáltalán nincs pókerélet. Még nem találkoztam olyan emberrel itt, aki egyáltalán a szabályokat ismerné, nemhogy szeretne, végképp nem tudna játszani. Póker klubról, ami a városban működik, nem hallottam még, neten sincs semmi, úgyhogy marad a villajoyosai kaszinó, ahol 200+20 euró a legolcsóbb verseny, az is rebuyos és csak szatellit… Szóval marad az online, ha lesz végre net. A kajákat is kifejtettem már korábban, nem igazán vagyok velük kibékülve. Ja, meg hiányzik a vezetés is, már két hónapja nem ültem volán mögött és gyanítom, hogy még öt hónapig nem is nagyon fogok. Bár lehet jobb is…

Ugyanis a közlekedés, hogy is mondjam, eléggé mediterrán jellegű, és akkor még óvatosan fogalmaztam. A buszvezetők például imádnak sportot űzni abból, hogy a szűk utcákban ahogy kanyarodnak, minél közelebb menjenek el a házak falai mellett, és mindezt minél nagyobb tempóban. Az autósok meg nem szarakodnak, amikor parkolásról van szó. Alapjába véve jól meg van oldva ez a dolog: van néhány jó nagy parkolóház, és minden fontosabb útkereszteződésben van egy digitális tábla, mely jelzi, hogy hol hány hely van. Az utcai parkolás viszont nem a kezdőknek való. Néha olyan helyekre állnak be, hogy csak lesek, plussz egyáltalán nem foglalkozik senki azzal, hogy a másik ki tud-e állni. De őket sem kll félteni, általában nem tökölnek sokat: egy kocc előre, egy kocc hátra, és már mennek is. Olyat még nem láttam, hogy valaki kiszállna megnézni, hogy mennyi hely van még. Tudják, mire jó a lökhárító…

Ja, még a tegnap estéről nem szóltam: Dalmával és a lakótársaival mentünk a barrióba, aztán én csatlakoztam Mattiáékhoz és tovább róttuk a helyeket. Nem volt rossz, bár a péntek jobb volt. Most aludtam délutánig és kábé ez az első dolog amit csinálok ma, azon kívül hogy bevágtam egy kebapot.

Remélem becsülettel pótoltam az elmaradást, valamint hogy nem volt baromi unalmas, amiket leírtam.

Mindenki legyen jó, és ne felejtsétek: okos pilóta nem katapultál alagútban!

Eloszor is meg kell emlekeznem a Czeto Fan Club otodik szuletesnapjarol.

Masodszor, szombaton, miutan abbahagytam a netezest, folhivtam Mattiat, akivel az erasmusos buliban spanoltam ossze, h nem megyunk-e sorozni, aztan mentunk. Hozta a szobatarsait is (1 osztrak csaj, 1 olasz csaj meg egy olasz srac) ugyhogy Dalmaval egyutt hatan voltunk es igy indultunk neki a varosnak. Azonkivul, hogy jol elvoltunk es soroztunk, korbejartuk ismet a szorakozohelyeket, es egy-ket erdekes dolgot tapasztaltam. Eloszor is, szegeny Mattiat nem engedtek be egy helyre, mert sportcipo volt rajta (nem edzocipo, hanem utcai). Vicc. Kesobb mashol is belekotottek, de aztan csak beengedtek, gondolvan hatha fogyasztunk, de nem. Haha. Aztan egy masik helyen Fabrizio ivott 10 euroert egy gin-tonicot, de aztan onnan is hamar eljottunk. Mas. Jo par helyen ki van irva, hogy belepes csak 21 even aluliaknak, amin elegge meglepodtem, de aztan arra gondoltam, hogy ez biztos affele Amerika-majmolas, vagy miafasz. Azon azonban mar vegkepp leesett az allam, amikor ezt lattam: "Belepes csak 22 even felulieknek." Mi a fene? Nyugdijasklub? Igazan jo erzes volt ugy belogni, hogy korhatar alatt vagyok, ugy ereztem, visszanyertem egy par percre mar-mar megkopott fiatalsagomat! 

Vasarnap kipihentem az elozo nap faradalmait, csak kora este mozdultam ki, osszefutottunk Dalmaval meg Mattiaval, de tizkor mar otthon is voltam.

Hetfon, azaz tegnap vegre megkezdtuk a sulit, bizony. Delelott volt egy ujabb eligazitas, aztan delutan bementunk az elso orara. A tanarnovel nincs kulonosebb baj, csak annyi, hogy olyan magas a hangja, hogy egy kanarie ahhoz kepest Louis Armstrong. Ja, es uvolt. De egyebkent nem tunik veszelyesnek a tantargy, de majd meglatjuk. Egy masik ora is lett volna, de aztan nem talaltuk meg a termet vagy el is maradt az ora, asszem ezt mar sosem fogom megtudni, de nem is erdekes. Utana hazajottem es olyan almos voltam, hogy fogtam magam es aludtam estig. Majd megneztem egy filmet es hajnalban visszaaludtam. Szerencsere maris sikerult teljesen folboritani a biologiai ritmusomat.

Ma megint volt egy orank, es most itt vagyok a kampuszon. Sajnos az ido tegnap ota eleg rossz, tegnap - eloszor a ket het alatt - beborult az eg, ma pedig meg esett is harom csepp eso. Na mindegy, ez volt kabe az elmult harom nap, koszonom a bejegyzeseket, minden jot!!!

Csiga.

A legutobbi nehany nap eleg nyugisan telt, ugyhogy ezert nem voltam aktiv itt sem. Azert osszfoglalom par mondatban azt a nem tul sok izgalmas dolgot, ami tortent.

Szerdan, 6-an delutan az egyetem utan hazamentem, es ataludtam a kora estet. Aztan este Szilvivel, Jocival, Zsuzsival, Dalmaval meg a tobbiekkel kiultunk egy helyre, aztan, miutan paran lemorzsolodtak, at a Desdenbe (vo. olcso hely). Azazhogy a Desden ele, mert benn heringbuli volt, annak ellenere, hogy ez nem egy szorakozohely. Mindegy, ejfel utan tovabbmentunk, nem sokkal kesobb haza.

Csutortokon ugy gondoltam, hogy unom mar a hideg kajat es rantok ki hust. Meg is vettem mindent hozza, csak kiderult, hogy otthon nincs se normalis kes, se husklopfolo. Zarojeles megjegyzes: nem tudom, hogy klopfolo, vagy kloffolo, a google 16-ot dobott ki a kloffolora es csak 6-ot a klopfolora, de nekem megis a p-s a szimpatikusabb, forumba varom a velemenyeket a temaval kapcsolatban, zarojel bezarva. A lakotarsamtol megkerdeztem, hogy hol lehet ilyesmit kapni, de azt mondta, hogy Spanyolorszagban nem klopfolnak hust, ugyhogy ennyi. Ergo: ha valaki jon meglatogatni, mindenkepp hozzon magaval meg egy husklopfolot! Szoval hagytam a hust egyelore. Este erasmusos welcome-party volt, elotte Dalmaval beultunk a mellette levo helyre. Maga a buli nem volt nagy szam, mindenki kis csoportokban acsorgott, vagy tancikalt - nemzetisegek szerint. Mi meg ott alltunk ketten magyarok, de aztan valahogy osszespanoltunk ket osztrak csajjal meg egy olasz sraccal. Kesobb otthagytuk a bulit es elmentunk a barrioba, vagyis a belvarosba, es meg tizenket buliba mentunk be (itt ritka a belepo, csak a pia draga). Igazabol egy kaptafa volt az osszes, nekem egyik sem tetszett igazan. Dalmanak valoszinuleg kifinomultabb a szimata ilyen teren, mert o hol azt mondta, hogy ez "tok jo" vagy hogy "borzaszto", de mondom nekem secko jedno volt.

Penteken, azaz tegnap, hala Szilvinek, kaptam kolcson egy laptopot, ezuton is koszonet erte. Otthon nem ment a net, Antonioval masfel orat szenvedtunk hogy osszehozzuk, mire kiderult (felhivtuk az ugyfelszolgalatot) hogy a foberlo nem fizette be az internetdijat... Na de elvileg lesz hetfotol, ugyhogy konnyebb lesz majd elerni. Egyebirant tegnap tettem egy setat egyedul a varosban, lementem a partra, es eloszor mereszkedtem be a tengerbe, igaz csak terdig. Masok furodtek normalisan, de en nem vagyok ennyire fasza gyerek. Hazafele bevagtam egy kebabot (nem ertem gyrost mert nem lehet kapni, de mindegy), de akkora adagot kaptam, hogy meg sem birtam enni, sot estere kicsit rosszul is lettem tole, ugyhogy nem is mentem sehova.

Ma gondoltam, ha torik, ha szakad, megcsinalom azt a nyomorult hust. De kiderult, hogy nem csak az emlitett dolgok hianyoznak, hanem vagodeszka sincs. De nem tokoltem, egy szekrenypolcot neveztem ki a celra es mukodott is. Aztan egy petrezselyem-szeletelo kessel nekiestem a husnak, azt is egesz jol szetszedtem. Utana egy sorosuveggel nekialltam hust klopfolni, azonban ez teljesen sikertelen volt. Nem baj, gondoltam ki lehet sutni igy is. Az utolso csepp a poharban az volt, amikor megprobaltam a gaztuzhelyet begyujtani, de az sem ment. Aztan lattam hogy nincs otthon gaz (palackrol megy). Ekkor gondoltam ugy, hogy ami nem megy, azt nem kell eroltetni. Maradt a baguette. Most voltam az Alcampoban vasarolni, borzaszto sok ember volt. Olyan volt (mert egy nagy plazaban van az egesz), mint a Westend december 23-an. Meglepo, de ugy latszik a spanyoloknak tenyleg nincs jobb dolguk szombat este nyolckor, mint vasarolni.

Na igy csordogalnak napjaim, jovo hettol majd elkezdunk am nagyon kemenyen iskolaba is jarni. Minden jot mindenkinek.

Udv!

Eloszor is koszonom a latogatasokat + a kommenteket!

Most rovid leszek es tomor mert netkavezobol irok, bar tul sok minden nem is tortent ezen a hetvegen. Penteken mozdultam ki eloszor igazan estere, szaktarsamekkal, Jociekkal soroztunk. Megmutatta, hol lehet az egy euros sort kapni, ugy gondolom innentol kezdve nem leszek elveszett ember. Igaz, h csak tiztol ejfelig kerul ennyibe, de hat sietni kell...

Szombaton delutan bevasaroltam az Alcampo (vo. Auchan) hipermarketben, aztan otthon voltam egesz nap. Este a teljes szegedi koloniaval + egy kanadai es egy litvan lannyal meg egy indiai sraccal elmentunk leendo torzshelyemre, majd az utcan folytattuk, ahol zajlott a karneval. Annyit tudok osszegzeskeppen elmondani, hogy az itteniek tudnak elni. Hihetetlen volt a hangulat, meg magyar szemmel nezve kicsit furcsa volt, hogy meg hajnal 3 utan is mehettek a koncertek a lakohazak kozvetlen kozeleben.

Ma pedig aludtam haromig, aztan tettem egy kort egymagam a varosban, eloszor a partra mentem le, aztan fel a Sta. Barbara-varra, amit nem is olyan konnyu megmaszni. Az, ami folvezetett, nagyon erdekes volt: egy-masfel meteres utcak kozott kellett menni, ahol elegge lepukkadt hazak voltak, volt amelyiknek ajtaja sem volt es egyetlen arva lelekkel sem talalkoztam a lakott resz vegeig, csak osszesen ket macskaval, de azok is ruhesek voltak. Nem is tudom jol leirni, majd inkabb megprobalok kepet felrakni, mert beszaras.

Na ennyit, a jovo heten remelhetoleg megismerunk meg tobb embert, aztan mehet az elet.