Üdvözlet!
Ismét szabadkozással kezdenék, hogy ennyi ideig nem írtam, de így jött ki.
Pénteknél hagytuk abba tehát. Szombaton napközben (értsd úgy, hogy 4 után) jól lefárasztottam magam vásárlással, takarítással, mosással meg főzéssel. Itt jegyezném meg, hogy találtam Schweppes narancsot, csak itt Spirit a neve és sokkal rosszabb, mint otthon :(. Szóval este jól esett a kiruccanás; egészen pontosan egy házibuliba mentünk, ahol kábé ötvenen voltunk, szintén vegyes társaság, de főleg olaszok és franciák, bár találkoztam némettel, amerikaival, osztrákkal, sőt még spanyollal is. Szóval nagy tömeg volt, de jól elvoltunk. Három körül az egész társaság átvonult a kikötőbe, de mivel ez az egész ott volt tőlem két sarokra, inkább hazadzsaltam.
Vasárnap "szünnap" volt, otthon voltam, lustálkodtam. Hétfőn sikerült délután ötkor felkelnem, úgyhogy ezt a napot is kicsit elrontottam, bár nem is lett volna egyébként semmi dolgom. Este találkoztam Dalmával, elmesélte baszkföldi kalandjait. Kedden visszarázódtam az emberi életbe, így már hajnali délben fölkeltem. Szinte egész nap az egyetemen voltunk, este értem haza, de gyorsan mentem is tovább Mattiával BL-meccset nézni egy helyre. Ő ugyebár milánói, így érthetően nem repkedett örömében, miután 2-0-ra kikaptak. Bár együttéreztem vele, én nem nagyon rajongok a Milanért, a Barcelona továbbjutásának viszont örültem. Meccs után hazaballagtunk, én meg szinte egyből dőltem az ágyba.
Szerdán, azaz tegnap, ismét kirándulni mentünk. A következő állomásunk Benidorm volt. Dalma szerencsére most is hozta a fényképezőgépét, így egy párral tudom illusztrálni is a képei közül. Bár igaz, hogy jobb élőben látni...
Szóval Benidorm egy Kaposvár méretű (legalábbis lakosságában) város, ötven km-re Alicantétól, amit a már jól ismet HÉV-vel lehet elérni. Nagyjából három körül értünk ki, és egy jóízű ebéddel indítottunk, majd a partra lesétálva az alábbi, már messziről jól látható ház felé vettük az irányt:
Ez a Gran Hotel Bali nevű négycsillagos szálloda, ami kilométerekről látható, így beleestünk abba a csapdába, hogy mindig azt hittük, hogy most már tényleg öt perc és ott vagyunk, de ehelyett összesen egy jó fél órát gyalogoltunk (még innen majd' negyed órát!). Ez Spanyolország legmagasabb épülete (még), és egyben Európa legmagasabb szállodája; 186 méter magas, antennástul 210. Mint látható tehát, Benidorm eléggé egy megalomán város, de nekem baromira tetszett. Ezt alátámasztandó még egy adat: Spanyolország 15 legmagasabb épülete közül négy Benidormban van, ami pedig nincs a száz legnagyobb spanyol város között, vagy csak éppen. Ez nekem kicsit furcsa, pláne, hogy a legmagasabbjuk is itt van (mondjuk éppenséggel ez nálunk is hasonló, hisz Magyarország legmagasabb épülete Esztergomban található). Na mindegy, szóval azért csak odaértünk a hotelhez. Igy néz ki a bejárat:
Itt kicsit vacakoltunk, hogy bemenjünk-e, de mindenáron fel akartunk menni a tetejére, és Dalma határozottsága meggyőzött, hogy nézzünk be. Találtunk is benn jó pár liftet, az egyikbe be is szálltunk. Kicsit zavarba is jöttünk, mikor emeletet kellett választani:
De aztán, mint látható, kiválasztottuk a 43-ast, és fél perc alatt föl is repültünk. Fönt kiderült, hogy a tetőterasz látogatható minden további nélkül, vagyis hogy öt euróért, bár ezt sehol nem verték nagy dobra, úgyhogy még jó hogy bejöttünk. S bár tudom, hogy egy ekkora épület csak egy kis kunyhónak számít az amerikai illetve ázsiai felhőkarcolók mellett, nekem, aki még nem járt azokban az országokban, furcsa volt ilyen pespektívából nézni egy harminckét emeletes házat:
Mikor a tetőteraszra értünk, rájöttem, hogy a MyMiniCity nevű program igazából Benidormot ábrázolja:
Végezetül az utolsó, csakhogy nehogy azt higyjétek, hogy csak a netről szedegettem össze a képeket:)
Elég idiótán nézek ki rajta, de mentségemre legyen mondva, hogy baromi hideg volt és majd megfagytam... Sajnos ezen a napon az időjárás nem nagyon fogadott minket a kegyeibe, ráadásul annyira fújt a szél, hogy az egyébként működő, az épület külső részén lévő panorámalift sem üzemelt, úgyhogy egyszer legalább még vissza kell jönnünk...
Mivel sokat gyalogoltunk visszafelé, Alicante irányába, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megkeresni az eggyel korábbi hév-megállót, mint ahol leszálltunk. Nem sok ideje mentünk, mikor megállt mellettünk egy furgon, benne két sráccal, hogy nem tudjuk-e merre van az állomás. Mondtuk, hogy mi is azt keressük, de a fő-állomást azt tudjuk, hol van. Mondták hogy szálljunk be, úgyhogy mindenki jól járt, minket elvittek, őket meg odanavigáltuk. Közben dumáltunk, a végefelé volt egy érdekes párbeszéd.
Srác: Honnan jöttetek?
Mi: Magyaroszágról.
Srác: Áá, cigányok vagytok?
Mi: Dehogy is, hogyisne...
Srác (kis szünet után): Mert mi azok vagyunk...
No comment. Aztán pacsi, köszi-köszi, majd jöttünk a hévvel. Nyilvánvaló volt persze, hogy mindegyik vonat késik, csak az indult pontosan, amelyikre át kellett volna szállni. (Persze ez is hihetetlen: át kell szállni, mert csak Villajoyosáig van villamosítva a vonal és a villanyvonat nem várja meg a másikat, ha késik, pedig egy vonal az egész.)
Na mindegy. Ma voltam érvényesíteni a az auto-beiratkozást, úgyhogy eddig is alicantei egyetemista voltam, de most már baromira az vagyok, sőt felvettem a diákigazolványt is, aztán bevásárlással múlattam a mai napot.
Ezzel akkor el is búcsúzom, mindenkinek minden jót; mindenkinek jó szavazást! Én közben az itteni parlamenti választásokon fogok izgulni. Meglepő módon az egyetem tele van PCPE-s, azaz a "Spanyol Vidék Kommunista Pártja"-s plakátokkal. Minden hirdetőtáblán van belőle kettő. Nekem legalábbis furcsa lenne, ha a TIK tele lenne MKMP-s plakátokkal... Na ennyi.
Szega.
Ismét szabadkozással kezdenék, hogy ennyi ideig nem írtam, de így jött ki.
Pénteknél hagytuk abba tehát. Szombaton napközben (értsd úgy, hogy 4 után) jól lefárasztottam magam vásárlással, takarítással, mosással meg főzéssel. Itt jegyezném meg, hogy találtam Schweppes narancsot, csak itt Spirit a neve és sokkal rosszabb, mint otthon :(. Szóval este jól esett a kiruccanás; egészen pontosan egy házibuliba mentünk, ahol kábé ötvenen voltunk, szintén vegyes társaság, de főleg olaszok és franciák, bár találkoztam némettel, amerikaival, osztrákkal, sőt még spanyollal is. Szóval nagy tömeg volt, de jól elvoltunk. Három körül az egész társaság átvonult a kikötőbe, de mivel ez az egész ott volt tőlem két sarokra, inkább hazadzsaltam.
Vasárnap "szünnap" volt, otthon voltam, lustálkodtam. Hétfőn sikerült délután ötkor felkelnem, úgyhogy ezt a napot is kicsit elrontottam, bár nem is lett volna egyébként semmi dolgom. Este találkoztam Dalmával, elmesélte baszkföldi kalandjait. Kedden visszarázódtam az emberi életbe, így már hajnali délben fölkeltem. Szinte egész nap az egyetemen voltunk, este értem haza, de gyorsan mentem is tovább Mattiával BL-meccset nézni egy helyre. Ő ugyebár milánói, így érthetően nem repkedett örömében, miután 2-0-ra kikaptak. Bár együttéreztem vele, én nem nagyon rajongok a Milanért, a Barcelona továbbjutásának viszont örültem. Meccs után hazaballagtunk, én meg szinte egyből dőltem az ágyba.
Szerdán, azaz tegnap, ismét kirándulni mentünk. A következő állomásunk Benidorm volt. Dalma szerencsére most is hozta a fényképezőgépét, így egy párral tudom illusztrálni is a képei közül. Bár igaz, hogy jobb élőben látni...
Szóval Benidorm egy Kaposvár méretű (legalábbis lakosságában) város, ötven km-re Alicantétól, amit a már jól ismet HÉV-vel lehet elérni. Nagyjából három körül értünk ki, és egy jóízű ebéddel indítottunk, majd a partra lesétálva az alábbi, már messziről jól látható ház felé vettük az irányt:
Ez a Gran Hotel Bali nevű négycsillagos szálloda, ami kilométerekről látható, így beleestünk abba a csapdába, hogy mindig azt hittük, hogy most már tényleg öt perc és ott vagyunk, de ehelyett összesen egy jó fél órát gyalogoltunk (még innen majd' negyed órát!). Ez Spanyolország legmagasabb épülete (még), és egyben Európa legmagasabb szállodája; 186 méter magas, antennástul 210. Mint látható tehát, Benidorm eléggé egy megalomán város, de nekem baromira tetszett. Ezt alátámasztandó még egy adat: Spanyolország 15 legmagasabb épülete közül négy Benidormban van, ami pedig nincs a száz legnagyobb spanyol város között, vagy csak éppen. Ez nekem kicsit furcsa, pláne, hogy a legmagasabbjuk is itt van (mondjuk éppenséggel ez nálunk is hasonló, hisz Magyarország legmagasabb épülete Esztergomban található). Na mindegy, szóval azért csak odaértünk a hotelhez. Igy néz ki a bejárat:
Itt kicsit vacakoltunk, hogy bemenjünk-e, de mindenáron fel akartunk menni a tetejére, és Dalma határozottsága meggyőzött, hogy nézzünk be. Találtunk is benn jó pár liftet, az egyikbe be is szálltunk. Kicsit zavarba is jöttünk, mikor emeletet kellett választani:
De aztán, mint látható, kiválasztottuk a 43-ast, és fél perc alatt föl is repültünk. Fönt kiderült, hogy a tetőterasz látogatható minden további nélkül, vagyis hogy öt euróért, bár ezt sehol nem verték nagy dobra, úgyhogy még jó hogy bejöttünk. S bár tudom, hogy egy ekkora épület csak egy kis kunyhónak számít az amerikai illetve ázsiai felhőkarcolók mellett, nekem, aki még nem járt azokban az országokban, furcsa volt ilyen pespektívából nézni egy harminckét emeletes házat:
Mikor a tetőteraszra értünk, rájöttem, hogy a MyMiniCity nevű program igazából Benidormot ábrázolja:
Végezetül az utolsó, csakhogy nehogy azt higyjétek, hogy csak a netről szedegettem össze a képeket:)
Elég idiótán nézek ki rajta, de mentségemre legyen mondva, hogy baromi hideg volt és majd megfagytam... Sajnos ezen a napon az időjárás nem nagyon fogadott minket a kegyeibe, ráadásul annyira fújt a szél, hogy az egyébként működő, az épület külső részén lévő panorámalift sem üzemelt, úgyhogy egyszer legalább még vissza kell jönnünk...
Mivel sokat gyalogoltunk visszafelé, Alicante irányába, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megkeresni az eggyel korábbi hév-megállót, mint ahol leszálltunk. Nem sok ideje mentünk, mikor megállt mellettünk egy furgon, benne két sráccal, hogy nem tudjuk-e merre van az állomás. Mondtuk, hogy mi is azt keressük, de a fő-állomást azt tudjuk, hol van. Mondták hogy szálljunk be, úgyhogy mindenki jól járt, minket elvittek, őket meg odanavigáltuk. Közben dumáltunk, a végefelé volt egy érdekes párbeszéd.
Srác: Honnan jöttetek?
Mi: Magyaroszágról.
Srác: Áá, cigányok vagytok?
Mi: Dehogy is, hogyisne...
Srác (kis szünet után): Mert mi azok vagyunk...
No comment. Aztán pacsi, köszi-köszi, majd jöttünk a hévvel. Nyilvánvaló volt persze, hogy mindegyik vonat késik, csak az indult pontosan, amelyikre át kellett volna szállni. (Persze ez is hihetetlen: át kell szállni, mert csak Villajoyosáig van villamosítva a vonal és a villanyvonat nem várja meg a másikat, ha késik, pedig egy vonal az egész.)
Na mindegy. Ma voltam érvényesíteni a az auto-beiratkozást, úgyhogy eddig is alicantei egyetemista voltam, de most már baromira az vagyok, sőt felvettem a diákigazolványt is, aztán bevásárlással múlattam a mai napot.
Ezzel akkor el is búcsúzom, mindenkinek minden jót; mindenkinek jó szavazást! Én közben az itteni parlamenti választásokon fogok izgulni. Meglepő módon az egyetem tele van PCPE-s, azaz a "Spanyol Vidék Kommunista Pártja"-s plakátokkal. Minden hirdetőtáblán van belőle kettő. Nekem legalábbis furcsa lenne, ha a TIK tele lenne MKMP-s plakátokkal... Na ennyi.
Szega.
