Sziasztok.
Gyorsan beszámolok tegnapi élményeimről, amíg még frissek. Szóval elmentünk a szomszédos Elchébe, a Spanyolország-Olaszország válogatott meccsre. Már az úton hatalmas dugó jelezte, hogy nem leszünk kevesen. Ez be is igazolódott, hiszen csordultig telt a stadion, ami 38 ezer nézőt jelentett. Itt jegyezném meg, hogy ez egy másodosztályú csapat, de bármelyik magyar elsőosztályú csapatnál kétszer nagyobb a stadionja, természetesen az UEFA- és FIFA-normáknak megfelelően csak ülőhelyekkel.
Persze nem ez volt az egyetlen különbség az otthoni viszonyokhoz képest. A játék magyar szemmel nézve enyhén szólva is furcsa volt, mármint hogy milyen jó. Annak ellenére, hogy messze nem volt egy világklasszis meccs, azt kell mondjam, tátva maradt a szám a színvonalat látva. Nekem személy szerint a lekezeléskor tíz méterre elpattanó labdák hiányoztak a legjobban... Viccet félretéve, ami tényleg nagyon jó volt, hogy részt vehettem életem legnagyobb hullámában, amit az egész stadion csinált, és négy teljes kör ment le belőle. Ez magyar pályán elképzelhetetlen, és nem csak a 38 ezer ember hiánya miatt; mert ha lennénk is ennyien, akkor is ott tátongana egy szögesdróttal elkerített üres szektor, ami a hazaiak és a vendégek között van fenntartva, nehogy megdobálják egymást - és itt elakadna a hullám...
Egy szó mint száz, itt van kúttúra a mérkőzésre járásban. Egyébként két busszal mentünk, nagyrészt olaszokkal, úgyhogy velük voltam egy társaságban. A meccs vége felé kifeszítettünk egy harminc méteres transzparenst "A legjobb dolog az Erasmus alatt" felirattal, persze olaszul. Ebbe az volt a poén, hogy mindenki maga elé emelte egy percre, és addig nem láttuk mi van a pályán. Na ebben a percben esett a gól... Mázlim volt, mert előttem pont elszakadt a papír, így pont láttam a gólt, ami - teszem hozzá - az egyik legszebb volt, amit valaha láttam, talán Zidane BL-döntős góljához fogható. Annyival rosszabb ez, hogy a védő adta a gólpasszt...
Szóval jó volt az általános közhangulat, pláne, hogy nyertek a spanyolok, bár a busztársaság ezen annyira nem osztozott. Hhazajövet elhatároztuk, hogy elmegyünk megünnepelni Mattia születésnapját, csak előtte még felugrunk hozzájuk, mert le akarja dobni a hátizsákját. Na ebből az lett, hogy végig ottmaradtunk, de jól eldumáltunk.
Ja, még egy kis szösszenet: tegnap lementem a közeli internetezőbe szkennelni meg nyomtatni. Nem mondanám, hogy a profizmus jellemzi a helyet. Kérdem: "szkennelést vállalnak?" - persze - válszolja. Öt perc múlva megkért, hogy segítsek már megkeresni a gépen a programot, amivel lehet szkennelni. Itt már csoálkoztam, de készséggel megmutattam neki. Fél óra alatt el is készült, majd a mentésre került volna sor, de ő közölte hogy a pendrive-ot most nem tudja csatlakoztatni, mert minden lyuk foglalt, de egy óra múlva jön a főnök, ő majd megmondja, mit lehet kihúzni. Mondtam, hogy esetleg próbáljunk akkor e-mailt küldeni. Rövid bénázás után mondtam, hogy inkább odaülök és így sikerült is, happy end lett a vége. Pláne, hogy a végén, mikor megkérdeztem, hogy mennyibe kerül, akkor visszakérdezett: "hát mennyibe szokott ez kerülni?" Ekkor mondtam hogy hatvan valahány cent apróm van, jó lesz-e. És megegyeztünk. Ilyen is van errefelé.
Egyébként azért is írtam rögtön egy nap után, mert egy darabig most offline leszek, úgy néz ki ugyanis, hogy a hétvégén elnézünk Granadába:P. Utólag is elnézést kérek a bejegyzés miatt esetleges hölgy és/vagy focit nem kedvelő olvasóimtól, hogy ilyenekkel untattam őket - már ha egyáltalán eljutottak idáig...
Üdv
Gyorsan beszámolok tegnapi élményeimről, amíg még frissek. Szóval elmentünk a szomszédos Elchébe, a Spanyolország-Olaszország válogatott meccsre. Már az úton hatalmas dugó jelezte, hogy nem leszünk kevesen. Ez be is igazolódott, hiszen csordultig telt a stadion, ami 38 ezer nézőt jelentett. Itt jegyezném meg, hogy ez egy másodosztályú csapat, de bármelyik magyar elsőosztályú csapatnál kétszer nagyobb a stadionja, természetesen az UEFA- és FIFA-normáknak megfelelően csak ülőhelyekkel.
Persze nem ez volt az egyetlen különbség az otthoni viszonyokhoz képest. A játék magyar szemmel nézve enyhén szólva is furcsa volt, mármint hogy milyen jó. Annak ellenére, hogy messze nem volt egy világklasszis meccs, azt kell mondjam, tátva maradt a szám a színvonalat látva. Nekem személy szerint a lekezeléskor tíz méterre elpattanó labdák hiányoztak a legjobban... Viccet félretéve, ami tényleg nagyon jó volt, hogy részt vehettem életem legnagyobb hullámában, amit az egész stadion csinált, és négy teljes kör ment le belőle. Ez magyar pályán elképzelhetetlen, és nem csak a 38 ezer ember hiánya miatt; mert ha lennénk is ennyien, akkor is ott tátongana egy szögesdróttal elkerített üres szektor, ami a hazaiak és a vendégek között van fenntartva, nehogy megdobálják egymást - és itt elakadna a hullám...
Egy szó mint száz, itt van kúttúra a mérkőzésre járásban. Egyébként két busszal mentünk, nagyrészt olaszokkal, úgyhogy velük voltam egy társaságban. A meccs vége felé kifeszítettünk egy harminc méteres transzparenst "A legjobb dolog az Erasmus alatt" felirattal, persze olaszul. Ebbe az volt a poén, hogy mindenki maga elé emelte egy percre, és addig nem láttuk mi van a pályán. Na ebben a percben esett a gól... Mázlim volt, mert előttem pont elszakadt a papír, így pont láttam a gólt, ami - teszem hozzá - az egyik legszebb volt, amit valaha láttam, talán Zidane BL-döntős góljához fogható. Annyival rosszabb ez, hogy a védő adta a gólpasszt...
Szóval jó volt az általános közhangulat, pláne, hogy nyertek a spanyolok, bár a busztársaság ezen annyira nem osztozott. Hhazajövet elhatároztuk, hogy elmegyünk megünnepelni Mattia születésnapját, csak előtte még felugrunk hozzájuk, mert le akarja dobni a hátizsákját. Na ebből az lett, hogy végig ottmaradtunk, de jól eldumáltunk.
Ja, még egy kis szösszenet: tegnap lementem a közeli internetezőbe szkennelni meg nyomtatni. Nem mondanám, hogy a profizmus jellemzi a helyet. Kérdem: "szkennelést vállalnak?" - persze - válszolja. Öt perc múlva megkért, hogy segítsek már megkeresni a gépen a programot, amivel lehet szkennelni. Itt már csoálkoztam, de készséggel megmutattam neki. Fél óra alatt el is készült, majd a mentésre került volna sor, de ő közölte hogy a pendrive-ot most nem tudja csatlakoztatni, mert minden lyuk foglalt, de egy óra múlva jön a főnök, ő majd megmondja, mit lehet kihúzni. Mondtam, hogy esetleg próbáljunk akkor e-mailt küldeni. Rövid bénázás után mondtam, hogy inkább odaülök és így sikerült is, happy end lett a vége. Pláne, hogy a végén, mikor megkérdeztem, hogy mennyibe kerül, akkor visszakérdezett: "hát mennyibe szokott ez kerülni?" Ekkor mondtam hogy hatvan valahány cent apróm van, jó lesz-e. És megegyeztünk. Ilyen is van errefelé.
Egyébként azért is írtam rögtön egy nap után, mert egy darabig most offline leszek, úgy néz ki ugyanis, hogy a hétvégén elnézünk Granadába:P. Utólag is elnézést kérek a bejegyzés miatt esetleges hölgy és/vagy focit nem kedvelő olvasóimtól, hogy ilyenekkel untattam őket - már ha egyáltalán eljutottak idáig...
Üdv
