Üdv.
Mint ahogy azt legutóbb jeleztem, pénteken elmentünk Granadába és hétfő hajnalra értünk "haza", Alicantéba. Idáig ez volt a legnagyobb lélegzetvételű kirándulásunk mióta itt vagyok.
Igazából eléggé messze van innen Granada, hat órát buszoztunk, hogy odaérjünk, ami azért fárasztó volt, de hát csak kibírtuk. Ezzel a busszal négyen mentünk, egy görög csaj, egy olasz csaj, meg egy olasz srác. Fő problémánk a megérkezéskor az volt, hogy még nem volt szállásunk. A belvárosba vivő buszon egy nő ugyan ajánlott egy panziót, de az tele volt. Elindultunk hát körbejárni a környéket és mázlink volt, mert az egyik helyen volt még egy négyszemélyes szoba, ami nem is volt olyan vészesen drága. Elfoglaltuk, majd mentünk be a belvárosba körülnézni, itt találkoztunk a többiekkel (Mattia meg a barátnője + Fabrizio meg a barátnője). Első utunk erre a helyre vezetett:
Általánosságban elmondható, hogy valamivel olcsóbbak a helyek, mint Alicantéban és kicsit másmilyen jellegűek. Rengeteg kis bár van, amiknek fő jellemzője, hogy bármilyen italt kérsz, kapsz mellé egy kis harapnivalót (tapas) is, amik ráadásul nagyon finomak is. Ez főleg azért jó, mert így nincs az, ami otthon állandóan, hogy ki kell szaladni a mekibe kajálni. Ezt az estét (relatíve) nem nyújtottuk hosszúra, kettő-három körül hazamentünk a másnap miatt.
Szombaton ugyanis a város legnagyobb nevezetességét, az Alhambrát látogattuk meg. Nagyon korán, fél hétkor kellett kelnünk, ugyanis az Alhambra olyan, mint a Lenin-mauzóleum; háromnegyed nyolcra értünk oda, és két óra sorban állás után jutottunk be. Amikor bejutottunk, akkor mondták be, hogy már csak kétszáz jegy van mára; mondanom sem kell, hogy több százan álltak még a sorban. Igaz, lehet előre is jegyet foglalni, csak amikor megpróbáltuk, már kilenc napra előre elkelt az összes. Szal mázlink volt, és bejutottunk. Maga az Alhambra egyébként tégyleg megéri a fáradozást, mert nagyon szép, és olyan nagy, hogy jó négy-öt óra volt végigjárni. Az erőd tetejéről pedig nagyon jó a kilátás az óvárosra, ahol csak fehér házak vannak. Ime egy kép az egyik belső udvarból a társasággal:
Délután megkajáltunk, majd egy kis pihi következett, hogy bírjuk az estét. Végülis tovább folytattuk a tapasozást, úgyhogy nagyon jó volt. A város legnagyobb baja, hogy - legalábbis a központ egy kilométeres körzetében - nincs nonstop, így a bárok bezárása egyben a nap végét is jelentette.
Vasárnapra annyi maradt, hogy kicsit kényelmesebben be tudtuk járni a várost; felmentünk az óvárosba, ami nagyon hangulatos és nagyon régi. Sajnos a barbárság ott is jelen van - elég lehangoló látvány, hogy az ötszáz éves házak mindegyike tele van graffitizve. De tényleg mind, egytől egyig. Az óváros után még mászkáltunk egy kicsit a bevásárló utcákban, amikből rengeteg van, és körülbelül úgy néznek ki, mint a balra látható képen. A lényeg, hogy csak arab dolgokat lehet kapni. Tiszta Afrika fíling.
Szóval estig még ment a flangálás, aztán kilenckor indult a buszunk, amivel végülis négy körül értünk haza. Ennek megfelelően a hétfői napom a visszaállásról szólt.
Kedden este az egész társulat együtt kajált, mindenki vitt valamit a vacsihoz, én ismét csak a jól bevált palacsintát vittem. Azt legalább könnyű megcsinálni és mindenki szereti. Utána még benéztünk a barrióba, de mivel kedd volt ugyebár, nem volt túlzottan nagy élet.
Na ennyit most, minden jót, továbbra is várom a kommenteket, észrevételeket! Csík
Mint ahogy azt legutóbb jeleztem, pénteken elmentünk Granadába és hétfő hajnalra értünk "haza", Alicantéba. Idáig ez volt a legnagyobb lélegzetvételű kirándulásunk mióta itt vagyok.
Igazából eléggé messze van innen Granada, hat órát buszoztunk, hogy odaérjünk, ami azért fárasztó volt, de hát csak kibírtuk. Ezzel a busszal négyen mentünk, egy görög csaj, egy olasz csaj, meg egy olasz srác. Fő problémánk a megérkezéskor az volt, hogy még nem volt szállásunk. A belvárosba vivő buszon egy nő ugyan ajánlott egy panziót, de az tele volt. Elindultunk hát körbejárni a környéket és mázlink volt, mert az egyik helyen volt még egy négyszemélyes szoba, ami nem is volt olyan vészesen drága. Elfoglaltuk, majd mentünk be a belvárosba körülnézni, itt találkoztunk a többiekkel (Mattia meg a barátnője + Fabrizio meg a barátnője). Első utunk erre a helyre vezetett:
Általánosságban elmondható, hogy valamivel olcsóbbak a helyek, mint Alicantéban és kicsit másmilyen jellegűek. Rengeteg kis bár van, amiknek fő jellemzője, hogy bármilyen italt kérsz, kapsz mellé egy kis harapnivalót (tapas) is, amik ráadásul nagyon finomak is. Ez főleg azért jó, mert így nincs az, ami otthon állandóan, hogy ki kell szaladni a mekibe kajálni. Ezt az estét (relatíve) nem nyújtottuk hosszúra, kettő-három körül hazamentünk a másnap miatt.
Szombaton ugyanis a város legnagyobb nevezetességét, az Alhambrát látogattuk meg. Nagyon korán, fél hétkor kellett kelnünk, ugyanis az Alhambra olyan, mint a Lenin-mauzóleum; háromnegyed nyolcra értünk oda, és két óra sorban állás után jutottunk be. Amikor bejutottunk, akkor mondták be, hogy már csak kétszáz jegy van mára; mondanom sem kell, hogy több százan álltak még a sorban. Igaz, lehet előre is jegyet foglalni, csak amikor megpróbáltuk, már kilenc napra előre elkelt az összes. Szal mázlink volt, és bejutottunk. Maga az Alhambra egyébként tégyleg megéri a fáradozást, mert nagyon szép, és olyan nagy, hogy jó négy-öt óra volt végigjárni. Az erőd tetejéről pedig nagyon jó a kilátás az óvárosra, ahol csak fehér házak vannak. Ime egy kép az egyik belső udvarból a társasággal:
Délután megkajáltunk, majd egy kis pihi következett, hogy bírjuk az estét. Végülis tovább folytattuk a tapasozást, úgyhogy nagyon jó volt. A város legnagyobb baja, hogy - legalábbis a központ egy kilométeres körzetében - nincs nonstop, így a bárok bezárása egyben a nap végét is jelentette.
Vasárnapra annyi maradt, hogy kicsit kényelmesebben be tudtuk járni a várost; felmentünk az óvárosba, ami nagyon hangulatos és nagyon régi. Sajnos a barbárság ott is jelen van - elég lehangoló látvány, hogy az ötszáz éves házak mindegyike tele van graffitizve. De tényleg mind, egytől egyig. Az óváros után még mászkáltunk egy kicsit a bevásárló utcákban, amikből rengeteg van, és körülbelül úgy néznek ki, mint a balra látható képen. A lényeg, hogy csak arab dolgokat lehet kapni. Tiszta Afrika fíling.
Szóval estig még ment a flangálás, aztán kilenckor indult a buszunk, amivel végülis négy körül értünk haza. Ennek megfelelően a hétfői napom a visszaállásról szólt.
Kedden este az egész társulat együtt kajált, mindenki vitt valamit a vacsihoz, én ismét csak a jól bevált palacsintát vittem. Azt legalább könnyű megcsinálni és mindenki szereti. Utána még benéztünk a barrióba, de mivel kedd volt ugyebár, nem volt túlzottan nagy élet.
Na ennyit most, minden jót, továbbra is várom a kommenteket, észrevételeket! Csík
